Nagy Zoltán
Magyar topográfiai alaptérképművek
MÁSODIK RÉSZ
AZ ÖNÁLLÓ MAGYAR TOPOGRÁFIAI TÉRKÉPEZÉS
ELSŐ IDŐSZAKA (1920-1944)
Magyarország topográfiai térképezését
az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásáig közös
intézmény, a bécsi Katonai Földrajzi Intézet
végezte. A monarchia felbomlása után Magyarországon
olyan hivatott szervezet, amely a térképészeti munkákat
átvette és folytathatta volna, nem volt. Csupán kisszámú,
azelőtt a bécsi intézetben tevékenykedő szakképzett
tiszt állt rendelkezésre (21 fő) és belőlük,
valamint a magyar magántérképészet - Kogutowitz-féle
földrajzi műintézet - néhány tagjából
alakult meg előbb a Magyar Katonai Térképező Csoport
(1919 február), majd több áttétel után a Magyar
Állami Térképészet (1922).
A bécsi Katonai Földrajzi Intézetnek át kellett adnia
a Magyar Állami Térképészet részére
a Magyarország Trianon után megkisebbedett területére
eső 1:25 000 méretarányú alaptérképek,
valamint az 1:75 000 méretarányú részletes térképek
alapanyagát, eredeti rajzait, nyomólemezeit, továbbá
az 1:200 000 méretarányú általános és
az 1:750 000 méretarányú áttekintő térképek
társkiadói jogát.
Röviden értékelve az átadott térképészeti
anyagokat, azok használhatóságát és tartalmi
értékét megállapítható, hogy ezek közül
egy sem felelt már meg a kor követelményeinek. Az anyag hibás
és pontatlan felvételekből származott. Régi
módszerekkel előállított, fekete színű
szintvonalakra fekete színű csíkozással rajzolt olvashatatlan
hegyrajz, német - vagy rosszul értett, hibás magyarsággal
megírt -névrajz, teljesen elavult tartalom jellemezte ezeket a térképeket.
Nagyobb részük az utóbbi 15 évben helyesbítve
sem volt, így alig hasonlítottak a gyorsan változó
terephez.(:1:)
Rövid ismertető az átvett térképanyagról
Az 1:25 000 méretarányú alaptérkép, egyben
a legnagyobb méretarányú topográfiai térkép.
Egy szelvény négy felvételi negyedből (*) tevődött
össze és egy 1:75 000 méretarányú térképszelvény
egynegyedét tartalmazta.
A terepmunka síkrajza több szín alkalmazásával,
domborzatrajza 20 m-es szintvonalakkal kiegészített csíkozásos
ábrázolásmóddal készült. Kizárólag
az 1:75 000 méretarányú térkép alapjául
szolgált, pontossága korlátozott volt. Helyesbítve
csak a szelvények kis hányada lett, tartalma elavult. A szükségnek
megfelelően róla készített foto-litográfiai
másolatok (fekete nyomatok) technikai kivitele gyenge minőségű
volt, gyakorlati felhasználásukat nagymértékben rontotta
gyenge olvashatóságuk.
Az 1:75 000 méretarányú részletes térkép
a harmadik katonai felvétel tulajdonképpeni célja és
eredménye. Egy szelvény négy darab 1:25 000-es alaptérkép
területét és az 1:200 000-es térkép területének
a nyolcadrészét tartalmazta. Fontossága méretarányának
megfelelt. Síkrajzilag az alaptérképek majd minden részletét
tartalmazta. Az összevont domborzatrajzot geometriai csíkozással
és 100 (helyenkint 50) m-es szintvonalakkal kiegészítve ábrázolták.
A térképek sokszorosítása egy színben történt.
Egyes szelvényeit helyesbítették.
Az 1:200 000 méretarányú általános térképet
a topográfiai viszonyokról nyújtott könnyű és
világos áttekinthetősége sokoldalú tudományos
és gyakorlati felhasználásra tette alkalmassá. Alapjául
nyolc darab 1:75 000-es térkép szolgált. Síkrajza
az utak és települések meglehetősen részletes
és igen jól áttekinthető képét nyújtja.
Az erősen összevont domborzatrajz szintvonalak nélkül,
erőteljes csíkozással készült. Sokszorosítása
négy színben történt, úgymint fekete sík-
és névrajz, kék vízrajz, zöld erdőszín-kitöltés
és barna csíkozott domborzatrajz.
Az 1:750 000 méretarányú áttekintő térképet
nagy részben elavult síkrajz és korszerűtlen domborzatrajz
jellemezte. Az egyenlő nagyságú téglalap alakú
szelvények határoló vonalai függetlenek a földrajzi
fokhálózattól. Sokszorosítása négy színben
történt, úgymint fekete sík- és névrajz,
piros műutak, kék vízrajz és vörösbarna színű
csíkozott domborzatrajz. (:4:)
Felmérésen alapuló topográfiai térképek
Erre az elavult térkép(-észeti) anyagra tervezték
kialakítani az új magyar topográfiai térképműveket
az alábbi elképzeléseknek megfelelően.
Az elkészített munkaterv szerint először a meglévő
- bécsi eredetű - térképanyag használhatóságát
kívánták megteremteni. Ugyanis célszerűtlen
lett volna hosszú ideig tartó felmérésbe kezdeni,
amíg egy többé-kevésbé használható
térképanyag nem áll rendelkezésre. A legsürgősebb
feladat tehát az 1:25 000 méretarányú alaptérképek
felújításának megkezdése volt, hogy ha nem
is minden vonatkozásban és nem is maradéktalanul, de rajtuk
a legzavaróbb hibák és hiányosságok megszüntethetők
legyenek és ezáltal alkalmassá váljanak a követő
méretarányok tartalmának korszerűsítésére
is.
Nem csak a tartalmi helyesbítés volt a cél, hanem a térképek
pontosságának növelése is. Ezért úgy döntöttek,
hogy változatlan szelvényezés mellett a szelvényeket
kilométer-hálózattal látják el és a
poliéder-vetületet elhagyva a sztereografikus vetületbe illesztik
be őket, valamint a térkép felújításhoz
felhasználják a kataszteri felmérések anyagát
és ezzel megszüntetik, vagy legalább nagymértékben
csökkentik a felújítandó térképek szerkezeti
hibáit. (:1:) A terepbejárások során tervezték
a síkrajz hiányosságainak javítását,
a domborzat rajzának felülvizsgálatát és megtévesztő
hibáinak kijavítását, végül a névrajz
megmagyarosítását elvégezni.(:1:) Az alaptérképek
ezen felújítása során kívánták
a Lehmann-féle csíkozással ábrázolt domborzatot
szintvonalas formára átalakítani. A felsorolt munkákra
20 évet szántak.
A munkaterv további része a legkorszerűbb technikai eszközök
és legfejlettebb technológiák alkalmazásával,
az ország 1:25 000 méretarányban történő
felmérését irányozta elő. A munkát 43
év alatt kívánták elvégezni. A felmérés
kettős célja: az ország nagyméretarányú
topográfiai térképekkel való ellátása
(ellentétben a bécsi gyakorlattal, a felmérési eredetik
sokszorosítását és kiadását tervezték)
és az alap megteremtése a követő, kisebb méretarányú
topográfiai térképek tervezéséhez és
kiadásához. A munkákat 1920-ban kezdték el,
Különböző okok és nehézségek, a kataszteri
térképek hiánya vagy avultsága, a domborzatábrázolás
hibáinak sokasodása nagyon lelassították a térkép-felújítási
munkákat, és szükségessé tették, hogy
1924-ben áttérjenek az 1:75 000 méretarányú
térképek felújítására és ezzel
párhuzamosan, a tervezett időpont előtt megkezdjék
az 1:25 000 méretarányú felmérését is.
(:1:)
Az 1:75 000 méretarányú úgynevezett részletes
térképek tartalmát irodai és helyszíni ellenőrzés
alapján korszerűsítették. Az irodai helyesbítés
csak a legfontosabb változások átvételére szorítkozott,
míg a helyszíni ellenőrzés minden terepi változást
figyelembe vett és a névrajz magyarításaira is kiterjedt.
A helyesbítést a térkép anyalemezére rézmetszéssel
végezték, a térkép bécsi eredetű réz
nyomólemezére metszették rá. Olyan esetekben, amikor
a rézmetszés a sok változás miatt nem volt gazdaságos,
a térképet az új 1:75 000 méretarányú
térkép modorában újra rajzolták. (:4:)
A felmérés geodéziai alapjai
Vízszintes alap
Az Állami Térképészetnek a topográfiai felmérések
céljaira két háromszögelési hálózat
állott rendelkezésre: a katonai, amelynek nem volt vetülete,
így nem voltak síkkoordinátái sem, hanem kizárólag
földrajzi koordinátákkal rendelkezett és csak az I.
rendű pontjai voltak megbízhatóan állandósítva
és a kataszteri, amely az ország legnagyobb részén
a IV. rendű pontok teljesen kiépített sűrű hálózatával
rendelkezett. E kettő közül kellett választani, mert nagyobb
szabású geodéziai munkákat elkezdeni az adott viszonyok
között nem lehetett. Döntés: a kataszteri háromszögelési
hálózat elfogadása.
A kataszteri háromszögelési hálózat alappontjait
zömmel sztereografikus vetületben, kisebb részben a három
ferde-tengelyű hengervetület valamelyikében határozták
meg. Ebből következően a készítendő térképek
vetületéül a sztereografikus vetületet választották.
(A hengervetületekben meghatározott alappontokat táblázatok
segítségével gyorsan és pontosan át lehetett
számítani a másik vetületbe.) (:4:)
A magyarországi sztereografikus vetületet kettős vetítéssel
- a Bessel-féle ellipszoidról (állandói: a=6377 397,155
m; b=6356 078,963 m; ? =1/299,15) (:9:I:1222 pont:) a Gauss-gömbre, arról
pedig a síkra - alkották. A vetületi sík a Gauss-gömböt
Budapest-Gellérthegy kezdőpontnál érinti. A vetület
szögtartó, a kezdőpontban semmiféle torzulás
nincs. A hossz- és területtorzulás a kezdőponttól
távolodva négyzetesen nő, de a kezdőpont körül
húzott koncentrikus körökön állandó. A hossztorzulás
a kezdőponttól 127 km-re eléri az 1/10 000 értéket,
tehát a km-enkénti 10 cm-t. Ez a vetületi rendszer a kataszteri
felmérés budapesti rendszerével azonos, azzal a különbséggel,
hogy a kezdőpontot újabb, közvetett csillagászati mérésekkel
határozták meg. Kezdőpontjának földrajzi koordinátái
az ellipszoidon:
= 47°29'09,6380'' =36°42'53,5733'' (:4:)
A képfelületen a derékszögű koordináta-rendszert
(1) úgy alakították ki, hogy az x-tengely a Gellérthegy
nevű ponton átmenő meridiánnak a vetületen egyenesként
jelentkező képe legyen, az y-tengely pedig a Gellérthegy
nevű ponton erre az egyenesre húzott merőleges, vagyis a kezdőmeridiánra
a kezdőpontban merőleges legnagyobb gömbi kör egyenesként
jelentkező képe. A rendszer DNy-i tájékozású.
Itt jegyzem meg, hogy később, 1936-ban, a koordináta-rendszer
kezdőpontját 500-500 km-rel nyugati, illetve déli irányba
eltolták (így a Gellérthegy kezdőpont síkkoordinátái:
x = 500000,00 m; y = 500 000,00 m ), ezzel lehetővé téve
az előjelek elhagyását az alappontok közötti számításoknál.
Ezzel a manipulációval az összes alappont egy sík-negyedbe
került és így mind az x, mind az y koordinátának
előjele pozitív lett (katonai sztereografikus koordináta
rendszer). (:11:52.1 pont:)
Magassági alap
A bécsi Katonai Földrajzi Intézet által végzett
szintezések ez eszményi követelményeket már nem
elégítették ki, ezért 1921 és 1944 között
a Háromszögelő Hivatal új, korszerű szintezési
hálózatot fejlesztett ki. Az új magassági alappontok
csak fokozatosan válthatták fel a régieket, így azok,
mivel topográfiai célokra még megfeleltek, használatban
maradtak. Főalappontul a Fejér megyei Nadap főpont szolgált
(tengerszint feletti magassága 173,8385 m). Magasságát annak
idején az Adriai-tenger szintjéhez viszonyítva határozták
meg. (:4:)
A felmérés alapjai (2)
A rendelkezésre álló alapanyagok határozták
meg a térképezés alapját és az alkalmazott
felmérési eljárást, illetve azon belül a felmérési
módszert. Az alap lehetett montírozott és a felmérés
méretarányára lekicsinyített kataszteri térkép,
fotogrammetriai sztereomérési térkép vagy fototérkép,
illetve légifénykép. (:4:)
A felmérés technológiája
A felmérési eljárások (3) a terep jellege szerint
változtak. A földi felmérés hagyományos módszerével
az úgynevezett mérőasztal-felmérési módszerrel
készültek a nyílt domb- és hegyvidéki területek
térképei. A fotogrammetriai felmérési eljárással,
a különböző fotogrammetriai módszerek alkalmazásával
pedig a síkvidéki, valamint az erdővel fedett domb- és
hegyvidéki területek térképeit készítették.(:4:)
(1944-ig bezárólag a térképezést földi
felmérési eljárással a topográfiai csoport,
fotogrammetriai eljárással a fotogrammetriai csoport végezte.
Abban az időben még nem alkalmazták a mai értelembe
vett fototopográfiát).
Nyílt domb- és hegyvidék
A topográfiai felmérés alapja az 1:2880 méretarányú
kataszteri térkép volt, A kataszteri térkép szelektált
tartalmát pantografálással kellett átvinni a felmérési
alaplapra (4), amelyre előzőleg felszerkesztették a keretet,
a négyzethálózatot (kilométer-hálózatot),
valamint a vízszintes- és magassági alapponthálózat
pontjait. Az alapponthálózat megkívánt sűrűsége
l - 3 km2 -ként l-l db vízszintes és magassági értelemben
megadott alappont volt.
Az alapponthálózatot a topográfus a szükséges
mértékig grafikus eljárással sűrítette.
A grafikus pontsűrítéshez távcsöves vonalzót,
a részletpontok megirányzásához dioptrás vonalzót
használt. A mérőasztal-felmérést un. magasság-
és távolságmérő műszerrel végezte,
(896 mintájú magasságmérő műszer) melynek
magassági köre 30" pontosságú leolvasást
tett lehetővé. A távolságok mérése 4,
illetve 5 m-es távmérőlécekkel történt.
A domborzat idomait a topográfus a kellő sűrűségben
bemért és a helyszínen számított részletpontok
alapján, a részletpontok felkeresésekor felvázolt
esésvonalak és rövid vízszintesek segítségével,
a helyszínen szintvonalakkal rajzolta meg. A részletpontok sűrűsége
- a terepjelleggel változóan - 50-70 pont/km2 között ingadozott.
Az alapszintvonal 10 m-es, de ott, ahol ezt a domborzat részletidomai megkívánták,
az 5 illetve a 2,5 m-es segédszintvonalakat is kirajzolták. A szintvonallal
már ki nem fejezhető kisebb részleteket (kisebb halmok, mélyedések,
terephullámok) csíksorokkal juttatták kifejezésre.
(:4:)
Erdős domb- és hegyvidék
Ilyen jellegű terep felmérésére légi sztereofotogrammetriát
alkalmaztak, A terület fényképezése 21 cm-es fókusztávolságú
mérőkamarával kb. 2100 m magasból közel állótengelyű
kameraállásban, a képpárok kiértékelése
pedig Zeiss-féle sztereoplanigráffal 1:10 000 méretarányban
történt. A térkiértékelésekről
kéknyomat (5) készült, amely a helyszíni minősítés
és a szükséges kiegészítések céljait
szolgálta. (:4:)
Sík vidék
Az 1:25 000 méretarányú síkvidéki felmérések
esetében az egyképes fotogrammetriát alkalmazták,
a rendelkezésre álló alapanyagtól függően
az alábbiak szerint:
- ha újabb keletű kataszteri térképek álltak
rendelkezésre, akkor ezeket 1:25 000 méretarányúra
kisebbítették és a kataszteri térkép síkrajzát
- azonos pontok alapján történő kézi szerkesztéssel
- kiegészítették a legfrissebb légifényképek
adataival. (A légifényképsorok 21 cm-es mérőkamarával,
megközelítőleg 3500 m-es magasságból, kb. 60
%-os átfedéssel készültek.) A síkrajzi értelemben
így előkészített felmérési szelvényt
a foto-gramméterek a terep bejárása során a települések,
az úthálózat, a növényzet és az egyéb
síkrajzi elemek mérőasztalos-felmérésével,
valamint a névrajz felvételével tették teljessé
és ezzel párhuzamosan magasságmérésekkel a
szintvonaltervet is elkészítették;
- ha a kataszteri anyag annyira elavult volt, hogy a légifényképtartalom
átszerkesztéséhez nem adott elegendő támpontot,
akkor transzformált légifényképekből 1:10 000
méretarányú fotótérképet készítettek
és ennek 1:25 000-es-re kicsinyített kék színű
változatát az alappontokra illesztve egy alaplapra montírozták,
A fotogramméter az előzőekben ismertetett módon, mérőasztal-felmérést
hajtott végre. (:4:)
A tisztázati rajz elkészítése, sokszorosítás
A tisztázati rajzokat a felmérésekről készült
kéknyomatokon maga a topográfus készítette; a fotogrammetriai
úton készült felmérések tisztázatait azonban
a kartográfia rajzolói másolták át az eredetikről.
A síkrajzról és a domborzatrajzról külön-külön
tisztázati rajz készült. A síkrajzot a méretarány
megengedte részletességgel, a domborzatot 10 m-es alap és
5, valamint 2,5 m-es segédszintvonalakkal, esetenkint csíksorokkal
rajzolták ki.
A sokszorosítás három, illetve négy színben
történt: a síkrajz és a névrajz fekete, a domborzat
barna, az erdők és az egyéb növényzet zöld,
a vízrajz egyes lapokon kék, de általában az is fekete
volt. Két színben is készültek nyomatok, fekete vízrajzzal,
zöld erdőfoltok nélkül.
Az 1:25 000 méretarányú alaptérkép jellemzői
Az 1:25 000 méretarányú térkép az azonos méretarányú
felmérési eredeti teljes tartalmú másolata volt.
Az ország területét - egyetlen sztereografikus síkon
ábrázolt - 414 db szelvény foglalta magába. Egy-egy
térképszelvény 4 db felmérési negyedből
tevődött össze, összeillesztésük az egységes
kilométer-hálózat segítségével történt.
Földrajzi méretei, szelvényezése azonosak voltak a bécsi
alaptérképekével. A térkép sarokpontjainál
a földrajzi koordinálták, keretén a földrajzi koordináták
5'-es és l'-es albeosztásai, a csatlakozó lapok nomenklatúrája,
valamint a kilomé-térhálózat számozása
voltak feltüntetve. A kereten kívül fent a szelvény nomenklatúrája
(száma és neve), lent az aránymérték a lejtőalapmérték,
a helyszínelés és a kiadás adatai szerepeltek.
Az alaptérképekből levezetett térképek
Az 1:75 000 méretarányú részletes térkép
az 1:25 000 méretarányú térképek alapján
készült (levezetett térkép). Szelvényesése
azonos volt régi bécsi megfelelőjével a régies
új szelvények területileg pontosan csatlakoztak. A lapkeret
a régi maradt, magát a tartalmat sztereografikus vetületben
ábrázolták. (:4:)
A tervezés során a síkrajzot a méretaránynak
megfelelő mértékben összevonták, egyszerűsítették
és különös gonddal válogatták ki és
helyezték el a névrajzot, valamint a magassági megírásokat.
A domborzatrajz alapja úgyszintén az 1:25 000 méretarányú
térkép, illetve annak szintvonalterve volt. A szükséges
kisebbítéseket és összevonásokat itt is elvégezték
és a domborzati formákra jellemző árnyékolással
(elmosódott tusrajz) tették plasztikusabbá az ábrázolást.
A térképet ötszínű ofszetnyomással sokszorosították:
a síkrajz-névrajz fekete, az erdők zöld, a vízrajz
kék, a domborzatrajz barna, a színárnyalás szürkésbarna,
illetve okker színű volt.
Az ország területét 122 db 1:75 000 méretarányú
térkép tartalmazta.
Az 1:200 00 méretarányú általános térképet
az előző méretarányú térkép tartalma
és egyéb nyilvántartási adatok felhasználásával
újították fel.
Nagymérvű változások esetén - a domborzatrajz
kivételével - a térképet újra rajzolták.
Méretei, szelvényezése nem változott.
Az ország területét 23 db 1:200 000 méretarányú
térkép tartalmazta.
Az 1:750 000 méretarányú áttekintő térkép
egyben Közép-Európa áttekintő térképe
volt. A bécsi alaptérképet teljesen átdolgozták.
A nagyrészt elavult sík- és névrajzot újra
rajzolták, a domborzat rajzát - kisebb javításokkal
- változatlanul megtartották.
A térképet kétféle kivitelben adták ki:
- zöld színű erdővel (a régi bécsi kiadás
stílusában);
- a földrajzi övezetek szerinti magassági színezéssel;
ez esetben a csíkozott szürke színű domborzatrajzra magassági
övenként - 150, 300, 300, 1300, 2000 m -5 színfokozatot vittek
fel: a síkságok és völgytalpak zöld, a dombvidéktől
a magashegyvidékig a barna különböző árnyalatai,
a 2000 m feletti rész pedig piros színű felülnyomást
kapott, míg a jégövezet fehéren maradt. Az egyes Öveket
szintvonalak határolták el egymástól.
Az 1:50 000 méretarányú térkép
1940-ben a katonai térképekkel szemben támasztott követelmények
változásai miatt bevezették az 1:30 000 méretarányú
topográfiai térképeket. A térképezés
alapja az 1:25 000 méretarányú katonai topográfiai
térkép lett.
Készítésének módja: a rendelkezésre
álló felújított és felmért 1:25 000
méretarányú térképekből a szükséges
összevonások után, egyszerű átrajzolással,
az új térképek minden nehézség nélkül
előállíthatok voltak. Más volt a helyzet azokon a
területeken, ahol csak a régi bécsi térkép szolgált
alapul. Itt az 1:25 000 méretarányú térkép
egy gép-nyomát fémbetétes lapra, a szelvény
alap- és sarokpontjaira illesztették. Ezáltal kiküszöbölték
a nyomat méretváltozásait.
Erről fényképészeti úton újabb nyomat
készült és ezt a nyomatot a terepfelmérők kiegészítették
a rendelkezésre álló légifényképek adta
információkkal és egyéb térképé-szeti
és nyilvántartási anyagokkal. A kisebb domborzati korrekciókat
képpárok felhasználásával, sztereoszkópok
segítségével maguk a terepfelmérők végezték
el, míg a nagyobb eltéréseket sztereofotogrammetriai úton
hozták helyre. Az így előkészített alaptér-képről
fémbetétes rajzpapírra 1:40 000 méretarányú
nyomat készült és ez szolgált a továbbiakban
a terepfelmérő számára alaplapul, hogy a sík-
és domborzatrajz helyesbítését (6) és kiegészítését
a terepbejárás folyamán elvégezze.
A helyszínelés eredményét a terepfelmérő
vitte fel (rajzolta ki) a helyesbítési lapra. A helyesbítési
alaplapokat a szelvényezésnek megfelelően egyesítették
és 1:50 000 méretarányúra kicsinyítették.
A térképet 5 színben adták ki: a sík- és
névrajz fekete, a vízrajz kék, az erdő zöld,
a szintvonalrajz barna, a domborzatárnyalás pedig szürkésbarna
színű volt. Az új térkép bevezetése jelkulcsi
módosításokat is hozott magával, elsősorban
a domborzatábrázolás területén. Az alapszintvonalak
értéke 20 m-es ( helyenkint 10, illetve 5 m ) lett és a már
szintvonalakkal ki nem fejezhető apróbb részleteket - csíksor
helyett - pontsorokkal jelezték. A csíkozást csupán
a sík környezetből kiemelkedő nagyobb halmok és
a folyók lapályai teraszainak ábrázolására
használták. A fenn és lenn megállapításának
megkönnyítésére, a szintvonalakon a mélyebb szint
felé mutató irány megjelölésére az eséstüskét
alkalmazták.
A domborzat plasztikusabbá tételére az eddig alkalmazott
lejtő-árnyékolást a ferde megvilágításon
alapuló domborzatárnyékolás váltotta fel. (:5:)
Az 1:50 000 méretarányú topográfiai térkép
jellemzői
A térkép szintén sztereografikus vetületben készült
és magassági adatai az adriai tengerszintre vonatkoztak. Méretei:
földrajzi hosszúsága 15', földrajzi szélessége
15', vagyis; nagysága a felező meridián mentén kettéosztott
1:75 000-es térképpel volt egyenlő; a szelvények átlagos
nagysága 36x56 cm, területe 528 km2, kilométer-hálózata
2 km-es (a térképen 4 dm) volt.
Az ország területét 244 db 1:50 000 méretarányú
szelvény tartalmazta.
A térképek szelvényezése
A szelvényezés némi módosítással egyezik
a bécsi térképek szelvényezésével, amely
azon alapult, hogy a harmadik katonai felvételnél a poliéder
(soklap) rendszert akként alkalmazták, hogy vetületi egységül
az 1:75 000 méretarányú térképlapot vették.
A szelvényjelölést úgy alakították ki,
hogy az egymás mellett helyezkedő szelvények öveit és
oszlopait - a szelvénybeosztás északnyugati sarkától
mindkét irányba növekvően - egy-egy kétjegyű
számmal jelölték meg és ezek "öv-oszlop"
sorrendben egymás után írva jelenték a szelvény
számát a rendszeren belül. A szelvény számához
itt is a térképen levő legnagyobb település neve
kapcsolódott (pl. 5164 Szolnok).
Egy észak-déli irányban kettéosztott 1:75 000 méretarányú
térképszelvényből alakult egy-egy 1:50 000 méretarányú
térképszelvény. Jelölése a megfelelő 1:75
000 méretarányú szelvény számával és
K (kelet) vagy Ny (nyugat) hozzáírásával történt.
A településnévvel együtt a szelvény felső
szélén tüntették fel (pl. 5165 K Mezőtúr).
Ha az 1:75 000 méretarányú térképszelvényt
nemcsak észak-déli, hanem kelet-nyugati irányban is kettéosztották,
kapták az 1:25 000 méretarányú térképszelvényt.
Jelölése a megfelelő 1:75 000 méretarányú
szelvény számának 1-től 4-ig való alátörésével
történt, településnévvel kiegészítve
(pl.4966/1 Egyek).
Egy db 1:25 000 méretarányú térképszelvény
negyedét nevezték felvételi lapnak (felvételi negyednek)
(*). Jelölése, a megfelelő 1:25 000 méretarányú
térképszelvény számához a, b, c, d jelzést
kapcsoltak kötőjellel.
Be kell mutatni még az 1:200 000 méretarányú, úgynevezett
foktérképek szelvényezését is. A térkép
oldalai egy-egy földrajzi foknak megfelelő méretűek (innen
a nevük). Az egész földrajzi foknak megfelelő meridiánok
és szélességi körök nem a szelvény szélein,
hanem a közepén haladnak át. Jelölésük is
e szerint (sorrend és ) és a térképen levő
legnagyobb település (települések) megnevezésével
történik (pl.: 37° 48° Budapest-Losonc).
Kapcsolata az 1:75 000 méretarányú térképek
szelvényezésével annyi, hogy egy 1:200 000 méretarányú
térkép felületén 8 db (két négyes oszlop)
1:75 000 méretarányú térkép helyezhető
el. A szelvényjelölés terén nincs kapcsolat.
Az 1:750 000 méretarányú térképek szelvénybeosztása
független volt a fokhálózattól, ezek egyenlő
nagyságú derékszögű térképszelvények
voltak. (kb. 9 db 1:200 000 méretarányú szelvény területét
ölelték fel). (:6:)
- - - - - - - - - -
A terv, az ország 1:25 000 méretarányban történő
felmérése és ezen alapuló új topográfiai
térképművekkel - l:50 000, 1:75 000 és 1:200 000 méretarányokban
- való ellátása, terv maradt. A második világháború
rekesztette be a felmérés munkálatait és nem is adódott
további lehetőség az 1920-ban megkezdett munka folytatására.
Ezek a munkák 1944-ben megszakadtak, így a térképmű
természetesen nem tekinthető befejezettnek. Jelentősége
mégis nagy, hiszen ez az első önálló magyar topográfiai
térképsorozat.