A mennyiségi adatok grafikus megjelenítésének kialakulása bonyolult, többlépcsôs folyamat volt. A fejlôdés a koordinátaelv megalkotásával indult, majd felhasználva az analitikus geometria eredményeit, a méréssel vagy számlálással összegyűjtött statisztikai adatok rajzi formában, diagramban való ábrázolásával tetôzött.
A koordinátaelv már a középkorban is ismert volt, amint azt a ránk maradt korai grafikonok mutatják. A grafikus ábrázolás, valamint a folytonosan változó fizikai mennyiségek és a geometriai keret együttes alkalmazása a jelenségek mozgatórugóinak tanulmányozását tette lehetôvé. A XIV. századi olasz matematikus, Nicole Oresme (kb. 1320-1382) az idô, sebesség, távolság fogalmainak ábrázolásához használta a grafikus módszert, amelyet a térképkészítésnél már az ókorban alkalmazott földrajzi koordinátaelv mintájára alkotott meg. "Tractatus"-ában egyebek közt ezt írja: "Minden mérhetô dolog - a számokat kivéve - mint folytonos mennyiség fogható fel. Ezért az ilyen dolgok mértékéhez is kell képzelnünk pontokat, vonalakat, és felületeket, amelyek tulajdonságaikat jellemzik - amelyekben -, mint ahogy Arisztotelész kívánja, a mérték és arány eredendôen megtalálható. Így minden intensio, amelyet a test fokozatosan megszerezhet, úgy képzelendô, mint egy egyenes vonaldarab, amelyet merôlegesen emeltünk a (kiterjedt) tér vagy az intenzitást felmutató dolog pontjában vagy pontjaiban... nevezzük tehát a kvalitás extenzióját longitudónak, az intenzitást latitudónak vagy magasságnak..." (34).
A modern analitikus geometria módszerét René Descartes (1596-1650) 1637-ben, Pierre Fermat (1601-1665) pedig 1679-ben kiadott könyvében mutatta be. A koordinátageometria azonban viszonylag lassan terjedt el a XVII. század második felében.
A statisztikai adatok rendszeres gyűjtése és elemzése a XVII. század közepén a népességtudomány területén kezdôdött, de igazán rendszeres és megbízható adatgyűjtésrôl a XVIII. század közepe elôtt aligha beszélhetünk. A korai statisztikai kutatások a népességnyilvántartás mellett elsôsorban a pénzügy és a hadügy területét érintették. Az elsô statisztikai táblázatok a népességváltozással kapcsolatosan a XVII. század közepén jelentek meg. Az úttörôk között volt Edmond Halley is, aki halálozási statisztikával is foglalkozott, és Breslau (Wroclav) adatait táblázatos formába foglalta (35); ugyanô bizonyíthatóan az elsôk között használta a koordinátageometriát is.
A rajzi módszerek felhasználásában a statisztika területén az angol Charles Davenant (1656- 1714) és William Petty (1623-1687), valamint a német Johann Peter Süssmilch (1707-1767) járt élen.
A gazdasági és demográfiai területeken folyó adatgyűjtéssel általában lépést tartott a természettudományos statisztika is. A XVII. század közepétôl elterjedten használták a hô- és légnyomásmérôket, ezért nem meglepô, hogy a Royal Society lapjában, a "Philosophical Transactions"-ben a következô évszázad elejétôl meteorológiai táblázatok jelentek meg.
Az idôrendi adatsorok megjelenítése és a koordináta-rendszerbe való rendezett szerkesztése feltételezte az idônek, mint a koordináta-rendszer egyik tengelyének egyenesként való ábrázolását. Funkhouser kutatásai szerint ilyen javaslatot elôször Joseph Priestly (1773-1804) tett a londoni "A Chart of Biography" című 1765-ös, és "A New Chart of History" című 1769-es munkáiban. Priestly jelentôs történelmi személyek életét, születési és halálozási idôpontját egy idôvonal mentén sorrendben fekete pálcikákkal, illetve a bizonytalan adatokat pontsorokkal jelenítette meg (36). Ezek alapján joggal tulajdonítják neki a pálcikadiagram megalkotását (37). Priestly módszere a késôbbiekben közismertté vált, nem utolsósorban azért, mert említett művei számos kiadásban jelentek meg a következô ötven évben, ez elsô egészen 1820-ig, a második 1816-ig.
A siker William Playfair (1759-1823) angol újságírót, statisztikust és közgazdászt arra ösztönözte, hogy a statisztikai adatokat grafikus módszerrel, az általa "lineal arithmetic"-nek nevezett eljárással hasonlítsa össze. Playfair számos diagramforma feltalálójának számít (38), aki még a "statisztika" kifejezés angol nyelvű felbukkanása elôtt különféle grafikonokat, oszlop- és kördiagramokat használt. (A statisztika fogalom Funkhouser szerint elôször 1787-ben, Zimmerman "A Political Survey of the Present State of Europe" című, Londonban kiadott művében tűnt fel.) (39)
Playfair 1786-ban Londonban publikálta a "The Commercial and Political Atlas" című könyvét, amelyben megkísérelte a kereskedelem, az import, az export, a bevétel és a kiadás statisztikai adatainak grafikus kifejezését. A mű azonban neve ellenére nem tartalmaz térképeket, sem a térképeken akkor megszokott szimbólumokat. A negyvennégy ábra, amely az elsô kiadásban található, jórészt grafikon, amelyek a szigetország külkereskedelmi mérlegének különbözô mutatóit szemléltetik. Közöttük található a Skócia kivitelét és behozatalát összehasonlító ábra, mint a pálcikadiagram elsô alkalmazása. A könyvet ismételten kiadták 1787-ben és 1801-ben, 1789-ben pedig francia nyelven is megjelent "Tableux d'Aritmétique Linéaire" címmel.
A felületdiagramok általa kidolgozott módszerét William Playfair elôször 1801-ben a "The Statistical Breviary" (London, 1801) című kisebb művében alkalmazta, melyben kör- és osztott kördiagramok segítségével hasonlított össze népességi adatokat. Négy táblázatban vetette össze az európai államok és városok területét és népességét. Területarányos értékábrázolást alkalmazott, a kördiagramok rajzi méretét az ábrázolt értéknagyságokból vezette le. További rajzi információt nyújtott a minden kör mellé szerkesztett két tengely, amelyek a nemzeti jövedelem két oldalát mutatták, a népesség számokkal való megírása pedig egy negyedik mennyiségi információt nyújtott az olvasónak. Playfair kézikönyve megjelent franciául is ( "Éléments de Statistique"; Paris, 1802) és a statisztikai adatok rajzi megjelenítésének különbözô módszerei hamarosan az egész kontinensen ismertekké váltak. Érdekes módon a XIX. század elsô évtizedeiben a franciák sokkal lelkesebben alkalmazták a grafikus statisztikát, mint szigetországi kortársaik.
Playfair munkássága kiemelkedôen fontos a tematikus térképészet fejlôdése szempontjából. Az általa alkalmazott grafikai megoldások nem csupán egyszerű szemléltetôeszközök voltak, hanem a különbözô adatcsoportok jellegének megfelelôen kidolgozott, szerkesztett rajzi ábrázolások. Ötleteivel segítette ôt testvére, a matematikus John Playfair, késôbb pedig olyan alkotó szellemű emberekkel dolgozhatott együtt, mint James Watt, a gôzgép feltalálója, aki többek között egy automatikus diagramrajzoló berendezést is szerkesztett.
Lehetséges, hogy a meteorológiában már Playfair elôtt is használtak grafikai megoldásokat, ô azonban kiérlelt módszereket adott a statisztikai adatok rajzi ábrázolására. Kör- és osztott kördiagramjai elôfutárai a XIX. század második felében a térképeken feltűnô jelkartogramoknak és kartodiagramoknak.
Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőlapjára!