Minden katonai tevékenység térben és időben zajlik. A harci technika mind gyorsabb és erőszakosabb fejlődése állandóan változó harcászati–hadműveleti elképzeléseket hoz magával, ahol a "tér" és "idő" fogalmak folyamatosan változó egységben és egymásrautaltságban léteznek. A "tér" – a hadászati elképzelések és a politikai viszonyok által korlátozott mértékben – a veszteségek elkerülése végett szükséges és elégséges mértékű decentralizáció okán folyamatosan nő, míg a döntések meghozatalához és a végrehajtáskor rendelkezésre álló "idő" csökken. Mindebből következik, hogy a korszerű fegyveres küzdelem lefolytatása minőségileg új információs igények kielégítését követeli meg és az információáramlás sebességével szemben támasztott követelmények is szigorúak. Egyetlen katonai topográfiai térkép sem lehet annyira univerzális, hogy tartalmilag közvetlenül kielégítené ezt a sokrétű igényrendszert.
A különböző haderőnemek valamint azok fegyvernemei és szakcsapatai a katonai topográfiai térképen is fellelhető információk közül mást és mást tartanak fontosnak az adott tevékenység tervezéséhez és végrehajtásához. Ez nem azt jelenti, hogy a térképen feltüntetett többi adat, illetve információ (grafikus vagy szöveges) felesleges, de adott esetben csak "információs zajként" zavarja a felhasználót és növeli az értékelés és feldolgozás idejét.
Az elmúlt évtizedekben követett elv, miszerint megpróbáltuk univerzálissá alakítani a katonai topográfiai térképeinket, ma már nem járható út, térképeink az olvashatóság határáig zsúfoltak. Egy 1986-ban a Magyar Néphadsereg Térképészeti Intézetében végzett vizsgálat megállapításai szerint [(15) 9. old.] levezetett katonai topográfiai térképeink a katonai szempontból elsődlegesen fontosnak minősített terepi elemek (pl. úthálózat, települések, stb.) szempontjából az elméletileg optimálisnak tekinthető szinthez képest ("optimális szint"-ként a levezetett térképek információmennyiségének meghatározásához az elméleti kartográfiából ismert Töpfer-szabály alapján meghatározott értékeket vettük alapul) átlagosan 7–12%-kal túltelítettek. Ez a felhasználó számára mindenképpen negatívan hat. A vezetéselméletből ismert "a szükséges információt a megfelelő helyre a megfelelő időben" elv alapján a térképi információkat a felhasználó igényeinek maximális figyelembevétele mellett szűrni, csoportosítani és súlyozni kell.
Ennek a szelektív grafikus információátadásnak gyakorlati megjelenítése történhet katonai tematikus térképek által. E térképek sajátossága – és egyben jelentőségük –, hogy azokat az adatokat (térképi elemeket, jelenségeket) ábrázolja kiemelten, melyek a konkrét felhasználót elsősorban érdeklik, az "információs zaj" a háttérben marad, de nem vész el. Alkalmazásukkal olyan adatokat is el lehet juttatni a felhasználóhoz, melyeket a térképi alap (a katonai topográfiai térkép) esetleg eredeti állapotában nem is tartalmaz.
További sajátossága a katonai tematikus térképeknek, hogy mód nyílik az alapinformációk (alapadatok) előzetes értékelésére és feldolgozására, valamint következtetések levonására és természetesen mindezek térképen való ábrázolására is. Ez nagymértékben csökkenti a felhasználó számára az értékelésre fordítandó időt, tehát növeli az információáramlás sebességét.
A katonai tematikus térképeknek rengeteg fajtája van, valójában számtalan variáció elképzelhető. Tulajdonképpen bármilyen jelenség, adat, terepelem, stb. kiemelten, az általában elfogadottnál részletesebben történő ábrázolása tematikus térképnek tekinthető. A térképek megalkotásánál alapvetően felvetődő kérdés, mennyire szükséges és hasznos az adott részek kiemelése. Az öncélúan kialakított térképek feleslegesek, sőt a hadtudomány számára értéktelenek, a felhasználók számára akár károsak is lehetnek. A térképeket nem elég "megálmodni", azok megalkotását a konkrét felhasználó megjelelölésével, a hadtudomány igényei alapján a megfelelő időben kell elvégezni.
A katonai tematikus térképeknek mint kartográfiai ábrázolásformáknak szerepét három szempont köré csoportosítva lehet összefoglalni [(4) 36. old.]:
