Összehasonlítva az ugyanazon területet ábrázoló különféle térképeket, több-kevesebb eltérést fedezhetünk fel a kontinensek, országok alakjában, valamint a térképi mérésekből visszakövetkeztethető földi méretekben. Ennek oka az, hogy a görbült földfelület síkon (térképlapon, monitoron) történő megjelenítéséhez egy matematikai leképezés végrehajtása szükséges, és ez a leképezés (az ún. térképvetület) az ábrázolt objektumok hosszában, szögeiben, területében torzulásokat okoz, ami a térképek használhatóságát lényegesen korlátozza.
A vetületek egy meghatározott köre a nagy méretarányú, felmérési térképekhez kötődik; egészen más vetületeket alkalmaznak a kis méretarányú, földrajzi térképekhez. A szaktudományok speciális témáit bemutató térképek vetületével szemben roppant szerteágazó követelményeket támasztanak. Ebből adódóan a térképészet fejlődése során igen sokféle vetület keletkezett a torzulási, térképkészítési és -használati, esztétikai stb. igényekhez igazodva, és ezek közül sokat használnak napjaink térképeinek szerkesztésénél, vagy a geoinformatikai rendszerekben.
Ebben a könyvben a szerző bemutatja a térképvetületek általános jellemzőit, az elméleti vagy gyakorlati szempontból fontos vetületeket, ezek származtatását, tulajdonságait és főbb alkalmazási területeit, kitérve az újabb eredményekre is. Ismertetésre kerülnek a Magyarországon vagy nemzetközi szinten használatos geodéziai koordinátarendszerek, az általános és tematikus földrajzi térképek vetületének megválasztásához szükséges tudnivalók, valamint a térképek ismeretlen vetületének meghatározási módszerei.